Tizenkét olümposzi isten, vagy más néven a Dodekatheon (görögül: δωδεκα, dodeka, tizenkettő + θεον, theon, isten), az ókori görög mitológiában a panteon legfőbb isteneinek csoportja, akik az Olümposz hegy legtetején éltek. A különböző korokban összesen tizenhét különböző istent tiszteltek az olümposziak között, de egy adott időben számuk sohasem haladta meg a tizenkettőt.

Zeusz, Héra, Poszeidón, Arész, Hermész, Héphaisztosz, Aphrodité, Pallasz Athéné,Apollón és Artemisz mindig az első a tizenkét isten között szerepelt. Hébé, Héliosz,Hesztia, Démétér, Dionüszosz, Hadész és Perszephoné csak időszakosan volt az „olümposzi tizenkettő” része. Hesztia (tulajdonképpeni feladata a tűz gondozása volt az Olümposzon) Dionüszosznak adta át a helyét, aki általában a halandók között élt és igazán sohasem vágyott az olümposzi istenek magasztos társaságára. Perszephoné évi három hónapot az alvilágban töltött (telente, a föld terméketlen időszakában), és az év további kilenc hónapjában anyját Démétért segítette – így helye az olümposziak között mindvégig csak jelképes volt. Hadész, akit mindig a legfőbb görög istenek között tiszteltek, igen ritkán tartózkodott az Olümposzon – állandó lakhelye az alvilág volt. Néhány történet arról ad számot, hogy Apollón Héliosz trónját foglalta el a tizenkettek sorában, sőt egyes mondák Hébét, az istenek pohárnokát is az olümposzi istenek közé sorolják, aki miután Héraklészhitvese lett, lemondott tisztségéről. Héraklész halála után szintén helyet kapott az olümposzi istenek karában.

Az Olümposzon trónoló istenek kiemelt szerepüket a titánok elleni háborúban aratott győzelmükkel szerezték meg; Zeusz, Héra, Poszeidon, Démétér, Hesztia és Hadész testvérek voltak, míg a többi olümposzi isten Zeusz különböző anyáktól született gyermekei közül került ki. Kivétel Athéné, aki anya nélkül Zeusz fejéből pattant ki, és Héphaisztosz, akit a mondavilág szerint Héra egyedül, apa nélkül nemzett, az előbbi Athéné-Zeusz történet mintájára.

1. Zeusz a legnagyobb és leghatalmasabb isten, az olümposzi istenek karának vezetője, az időjárás, a mennydörgés és a villámok istene.
2. Héra Zeusz felesége, az istenek királynője, a menny és a csillagok, a házasság és a hűség istennője.
3. Poszeidón, – aki Hadésszal – Zeusz után a legnagyobb tisztelettel övezett isten a tengerek, folyók és források, az árvizek és földrengések istensége.
4. Aphrodité a szerelem, a szexualitás, a szépség és a vonzerő istennője.
5. Héphaisztosz a tűz istene, a szakszerűség, a művészi kidolgozás és fegyverművesség megszemélyesítője az istenek kovácsmestere.
6. Apollón a jövendölés, a fény, a zene, a gyógyítás – a betegség és az orvoslás – valamint az íjászat istene.
7. Hermész az útmutatás, a jóslás, a vigasz és az újjászületés, az utazás, a pásztorkodás istene, a tolvajok patrónusa és az istenek hírnöke.
8. Démétér a föld termékenységének istennője, a mezőgazdaság védnöke. Nagylelkűsége táplálja az embereket.
9. Artemisz a vadászat istennője, az állatok, a vadon és a fiatal lányok patrónusa.
10. Pallasz Athéné a bölcsesség istennője, az erő, a kézművesség (különösen szövés, fazekasság és ácsmesterség), a belső szépség, műveltség és a harc megtestesítője.
11. Arész a háború és a vérontás istene.
12. Hesztia az otthon, a család és a szív istennője.

Alvilág

• Hadész az univerzum egyharmadának istenkirálya, az alvilág sötétje, a holtak birodalma.
• Perszephoné az alvilág királynője, a halál és a tavaszi újjászületés istennője.

További istenek

• Dionüszosz a bor, a szőlő, a növényzet, a termékenység, a színjátszás és a mámor istene.
• Héraklész az istenek védelmezője, a hősi önfeláldozás megtestesítője (halálával nyert öröklétet az istenek karában).
• Héliosz a napisten, a Hold és a Hajnal istennőinek bátyja.
• Hébé az ifjúság és a menyegző istennője.

 

Születésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mítosz szerint mielőtt Minósz királlyá lett volna, jelet kért Poszeidóntól, hogy vajon ő vagy fivére lesz-e az uralkodó. Poszeidón Minósznak jósolta a királyságot és ennek jeléül egy fehér bikát küldött, amelyet Minósznak fel kellett volna áldoznia a jóslat beteljesülésekor. Minószt azonban elbűvölte a tengerből előbukkant fehér bika szépsége, nem ezt áldozta fel, hanem egy másik bikát, remélve, hogy Poszeidón nem veszi észre a cserét.

Poszeidón haragjában őrületet küldött Minósz feleségére, Pasziphaéra, így az asszony szerelmes lett a bikába. Az ezermesterDaidalosz segítségével Pasziphaé megtalálta módját, hogyan egyesüljön a bikával, és ennek a násznak az eredménye lett Minótaurosz. Minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal. Amíg gyermek volt, Pasziphaé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző sarját.

Miután Minósz tanácsot kért a delphoi jósdától, knósszoszi palotájában egy óriási labirintust építtetett Daidalosszal, és ott helyezte el a Minótauroszt.

 

 

Thészeusz és a Minótaurosz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az athéniek megölték Androgeuszt, Minósz fiát, mivel féltékenyek voltak a sportban elért sikereire. Minósz bosszúhadjáratot indított Athén ellen, és a győzelem után azt követelte az athéniaktól, hogy minden kilencedik évben (egyesek szerint évente vagy hét évente) hét ifjút és hét leányt áldozzanak a Minótaurosznak. Amikor már harmadszorra kellett küldeni az áldozatot, Thészeusz önként jelentkezett, hogy megölje a szörnyet. Minósz lánya, Ariadné szerelmes lett Thészeuszba, ezért egy bűvös kardot adott neki, hogy le tudja győzni a Minótauroszt, valamint egy gombolyag fonalat, aminek segítségével kijuthat a labirintusból. Minósz haragjábanDaidaloszt és fiát, Ikaroszt záratta a labirintusba.

 

 

 

 

 

 

• 

  Zeusz

•  
• 

  Poszeidón

•  
• 

  Athéné

•  
•